
Idén mindenképpen szeretettem volna Nanival úgy eltölteni pár napot Mamánknál(neki Dédije) ,hogy ott is ébredünk 🙂
A gyerekkorom óta nagyon sok minden változott……de ez csak a környezetre vonatkozik…..az érzéseim megmaradtak.
Akkor is mikor lemegyek a kertbe vagy kinézek az utcára……meglátom azt az ezer éves tényért amiből pici gyerekként ettem… az unokatesóimmal leültünk a hokedli köré és úgy ettünk gyorsan, hogy mehessünk játszani vagy bunkert építeni….vagy a záptojásokat összeszedni és szegény Kati néni tyúkudvarába dobálni a garázs tetejéről……..vagy elmenni Mamámmal fel a birkákhoz és legeltetni ,kisbirkát nyöszörgetni……..
És most ha nem is mindent, de csak egy kis szeletkéjét Nani is átélhette….
Lementünk a kertbe, Mamám rákötötte a derekára a százesztendős kötényt (Mamám ezt szokta mondani a régi dolgokra) 🙂 és szedte Dorka a szilvát a gombóchoz…..annyira jó
Amit nekem mondott, ahogy engem hívott gyerekként Mama, most úgy beszél és úgyy szól Nanihoz is……..és ez nagyon jó érzéssel tölt és töltött el, ahogy rájuk néztem/nézek.
Vagy mikor Mamámat néztem kis kölyökként ahogy gyúrja a tésztát…ahogy készíti a finomabbnál finomabb ételeket…..persze mikor már nagyobbacska lettem, meg is tanított. Így most az Ő felügyelete mellett készítettük el a szilvás gombócot, amihez a krumplit együtt közösen hárman szedtünk fel a kertből……Nani a szilvát szedte……és mikor kész lett….és megkóstoltam…..valami eszméletlen JÓ érzés töltött el 🙂
Mikor megyünk, akkor Mamám inkább a hagyományos ételeket készíti, bár arra is mondom, hogy ne kezdjen bele semmi több fogásos menü elkészítésébe…de hiába is mondom……
hisz Ő a Mamám 🙂
Dédi Mama és Dorka kötény kötés közben 🙂
Mamám kertjéből a kilátás 🙂





Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: