Iskola,iskola…….de melyik?

Sosem tudtam könnyen döntéseket meghozni,még egy nadrág vásárlásnál is megfontolom,hogy valóban szükségem van rá és tetszik e annyira, hogy hordjam és ne a szekrény egyik rejtett “nem hordom” zugában lapuljon évekig.

Így gondolhatod,hogy mennyi kérdés merült és merül fel bennem mai napig (és még jó néhány hétig) az általános iskola kiválasztását illetően?! Pedig a durva az,hogy már 1-2 éve foglalkoztat a téma. És már tavaly is informálódtam szülőktől,gyerekektől………de nem lettem okosabb. Hiába is mondja mindenki,hogy tanár nénit válasszak, az összes iskolát de még 4-5 iskolát sem tudom végig járni és pofavizitet tartani. 

Ami számomra fontos,hogy jól érezze majd magát, ne legyen túl gyenge az iskola,mert továbbtanulásnál egy erősebb iskola sok sok kínlódást okozhat a későbbiekben. Viszont ne  is legyen nagyon erős és húzós. Ahogy mostanság aposztrofálják “versenyistálló” az adott iskola. 

Egyébként én egy ilyen “versenyistállóban” tanultam,de nem éreztem magam rosszul, voltak jó és rossz pedagógusok ,nem voltam felsőben él tanuló ez tény,de nem voltam ezért sem lenézve, sem mellőzve a többi jó tanulókhoz képest. Ez szerintem egyén és emberfüggő.

No de! Eltelt azóta “néhány év” és már anyuka vagyok……..más világot élünk Nincsenek irreális elvárásaim a Kislányommal kapcsolatban, nem várom el,hogy kitűnő tanuló legyen és mindent tudjon,megjegyezzen amit csak mondanak neki. Két dolgot viszont kimondottan fontosnak tartok,ez az angol nyelv használata és értsen a számítógéphez . Mert ez a kettő a későbbi elhelyezkedéshez elengedhetetlen. Elengedhetetlen ahhoz,hogy egy jobb munkahelye legyen. Szinte ez a két dolog a kiindulási alapja majdnem mindennek . Természetesen kevés olyan 3-4-5-6-7 éves gyerek van, aki konkrét elképzelésekkel vág neki az ovinak, iskolának ,hogy Ő márpedig orvos lesz vagy Olimpiai Világbajnok sportoló! Még felsőtagozatban a továbbtanulásnál sem tudja a gyerekek zöme,hogy biztos jó irányban akar tovább tanulni.  

Én is 5 évet csesztem el az életemből,mert marhára nem szerettem a szakmám és nem is tervezem,hogy bármikor még egyszer benne dolgozzam.Ma már másképp döntenék.

Azzal igyekszem nyugtatni magam,hogy bárhogy is döntsek -döntsünk , nem az számít majd a későbbiekben,hogy milyen átlaggal végez tanév végén,hanem az legyen majd benne,hogy tudja merre menjen majd tovább. Mert ha ügyvéd vagy orvos szeretne lenni, akkor ahhoz fontos hogy jó legyen történelemből,nyelvtanból,matekból,biológiából,kémiából…….de ha ő épp egy cukrász vállalkozást szeretne és ahhoz tanul tovább és azt az álmát valósítja meg, akkor valóban nem fontos,hogy tud e függvényt ábrázolni.

Azt kívánom csak neki,hogy reggelente mikor majd felkel, nem fásultan és gyomorideggel induljon munkába, hanem örömmel,mert tudja olyasvalamit csinál amit szeret .

De sok múlik azon,hogy milyen impulzusokat kap az iskolában,mert meghatározza a tanuláshoz való hozzáállásást . Lehetőségeket kell neki biztosítani,hogy tudjon viszonyítani,miben leli örömét és mi az amiben ügyesnek érzi magát. Ezek eddig mind letisztultak bennem, de a kerülteünkben 20 általános iskola van és sok tetszik valamiért, de összegyúrni természetesen nem tudom a nekem tetsző dolgokat! Így lesem mikor van nyíltnap,figyelem  Nani reakcióit,beszélgetek vele.Figyelem az ott tanuló gyerekek reakcióit ,hogy állnak a tanár nénihez. Sajnos nincs sok iskolában előkészítő.Nekem itt nyílván nem az a lényeg,hogy mit oktatnak éppen az adott foglalkozáson,hanem lássam milyen a tanár,milyen a környezet…….egyáltalán szokja a Gyerkőc,hogy merőben más vár majd rá az iskolában,mint az oviban.

Egyébként meg mikor már az 1000. kérdést teszem fel magamnak,gyorsan ki is osztom magam,hogy mi a fenéért komplikálom túl,majd jár oda ahová körzetileg tartozik és ennyi(egyébként az is igen jó iskola hírében áll). De mégiscsak 8 évre választunk “munkahelyet” és nem tudom jó döntést hozok e?! Mert ahogy az ovit is, úgy most a sulit is én választom ki(persze Nani észrevételeit figyelembe véve) .Mert Párom nem vállal ebben döntést, mivel az érve igen kurta,egyszerű és elgondolkodtató.  Ő egy pici kis faluban járt az egyszem iskolába és most ő dirigál jó néhány embernek.

És ezzel nem is tudok még vitában szállni sem. Végigjárta a ranglétrát ,figyelt,tanult és szereti a szakmáját. 

Manapság azt hinnék egy vagy több diploma megszerzése egyenes úthoz vezet a zsíros jólfizető álláshoz és meggazdagodáshoz. De szerintem elég körülnézni a környezetünkben és hamar rájövünk már nincs értéke a diplomának. 

Nem vagyok híve annak,hogy a hét 5-6 napján ilyen és olyan különórákra járassam,mondván “le kell fárasztani” ! Heti 1 alkalommal már több mint 2 éve jár angolra és nagy örömömre nagyon szereti és ha egy órát betegésg vagy utazás miatt ki kell hagyni,akkor minden baja van. Próbáltuk már az úszást,ritmikus sportgimnasztikát de egy idő után nem érezte sajátjának, így annak sem vagyok híve,hogy ráerőszakoljam az akaratom.

Hiszem,hogy beszélgetéssel,odafigyeléssel és a lehetőségek megadásával ki tud bontakozni egy gyerkőc tehetsége. Persze az csak extrán jó ha ebben egy jó iskola és peadógus segítőkezet tud nyújtani