Három féle képen szoktak vélekedni a tetoválásról!
1. Van akit a hideg ráz tőle, mert fájdalmas és egyben hülye az aki ezt műveli saját magával,vállalva azt,hogy egy életen át ott fog virítani a testén a tetoválás.
2. Vannak a “mániákus” tetováltatók,akik testük jelentős részét képesek ilyen olyan motívumokkal szét varratni.
3.És végül vannak akik úgy vélekednek, hogy szép szép…..de “nekem nem kell vagy nem találtam olyan témát amit egy életen át megbánás nélkül tudnék viselni!”Ha lenne ilyen akkor tetováltatna!
Én valahogy mindig az utolsóba soroltam magam! Másokon tetszenek a nagy tetoválások is, vagy ami az egész hátat kart befedik…..de hogy nekem legyen egyszer olyan……elképzelhetetlennek tartom!
Így is mikor,végre kikristályosodott bennem, az, mit tudnék elképzelni magamon egy életen át…..többek között Apummal is megosztottam(mert úgy éreztem,hogy 28 éves fejjel is ezt tudatnom kell vele)! Tudtam,hogy nem igazán fog tapsikolni örömében,mivel ő neki nem tetszik(főleg mikor az egész karja vagy háta ki van tetoválva valakinek). Annyit mondott csak, hogy a fenekemre varrassam,mert ott legalább nem látja :D! Végül mikor megmutattam neki vasárnap, elhúzta a száját….. :S én meg csak annyit mondtam,hogy ez nem egy bazinagy hivalkodó valami. Mire Ő -” Nem,ez inkább olyan kis szolid,nőies!”

Köszönöm szépen:)
Szuper lett!:-)