Biztos vagyok benne,hogy a legtöbb kislányban mikor a babáikkal játszanak, akkor megfordul a fejükben(mert az enyémben megfordult) ,hogy ha majd lesz egyszer gyerekünk…..fiú lesz vagy lány!?
Aztán telnek a hónapok,évek és már nem játszunk a babáinkkal és a gyerkőcös kérdést is természetesen elnapoljuk egészen addig, míg össze nem jövünk egy klassz fiúval. Aztán ki mennyi tapasztalatot szed élete során…..de végül megállapodik valaki mellett és ha nem is nagy nagy tervezéssel, de egyszer csak ott lesz a pozitív terhességi teszt a kezünkben és millió és egy gondolat fut át a fejünkön ! És ahogy barátkozunk az anyává válás gondolatával újra előjön a vajon kislány vagy kisfiú lesz kérdés!
Mikor Nani a pocakomban volt, nem tűnt fel ennyire,hogy el lettek volna foglalva az ismerősök, rokonok,barátok ezzel a “lány vagy fiú lesz????” témával. Csak most,hogy jön a Tesó…………nem gyengén jön ki a könyökömön ez a kérdés 😀 Ha annyi húsz ezresem lenne ahányszor feltették ezt a kérdést március óta……..hát a fejem nem fájna 🙂 Na de ide veszem ám a tipp mixeezőket! Szerintem tuti ez…..szerintem tuti az!!!!!!!!
A legszebb az egészben az ,hogy engem nem azt mondom,hogy nem izgatott egy cseppet sem vajon kit rejt a pocakom…….de baromira nem ez volt a legfontosabb….legalábbis számomra!
Ezért kaptam is az ívet rendesen, főleg akkor mikor már tudtam kint rejt a pocakom és már csak azért sem árultam el 🙂 Az hogy egészséges e ,nem volt annyira jelentős fontosságú kérdés az adott illetőknek….csak a neme volt lényeg! És persze az,hogy ezt nekem kutya kötelességem lenne mindenkivel közölni!
A tippelők zöme kb. úgy 95% hasamra nézésre,tünetekre, és minden egyéb népi nem népi “okosságra” hagyatkozva “megállapították” hogy nekem tuti 100 fiam lesz…….ezért vagy épp azért, vagy mert hiszen van már egy Lányom akkor a második ne legyen már lány mert az uhhh meg ahhhh!
Kimondottan ismerek olyat,aki kerek perec kijelentette,hogy neki nem kell lány ……..és van olyan ismerősöm is aki pedig egy fiúval nem tudna mit kezdeni….
Mikor még Nani csak néhány hete volt a szívem alatt, úgy éreztem,hogy Fiúcska és ezt egy anya ugye megérzi(legalábbis ezzel a hülye szöveggel jönnek) . Lehet,hogy még be is beszéltem magamnak,hogy fiú,mert nem volt előttem a kép ahogy különféle copfokat készítek majd neki és rózsaszín rucikat adok rá és nagyobb korában együtt megyünk el csajoskodni. Míg ki nem derült kit rejt a pocakom,addig pedig mint a Gyermekem mint az én kis Babám volt jelen az életemben/életünkben és mindegy is volt a neme……fő,hogy egészséges volt és már ennek örültem. Főleg azután,hogy 18 hetes kismamaként életmentő altatásos vakbélműtétem volt vele…. 5 nap után nem éreztem semmit a mocorgásából, a sebész sem biztatott jóval….imádkoztam azért,hogy egyáltalán életben maradjon! Így mikor a 20-21. hét körül megtudtuk,hogy egészséges Lányunk lesz …..veszettül boldog voltam 🙂 És mindent amit akkor nem tudtam elképzelni, a rózsaszín ruhákat, a copfokat, a közös csajos programokat most ha csak tehetjük megyünk és együtt töltjük az időt 🙂 Szeretünk együtt csajoskodni …..bár a frizura készítést Nani annyira nem szorgalmazza, csak nagy ritkán 😀
Aztán teltek az évek és még mindig annyira csak Nancili volt a szívem közepén,hogy bár tudtam szeretnék majd még kisbabát…….de nem éreztem,azt,hogy Őt is majd tudom ennyire szeretni .És akárhányszor láttam egy pocakos kismamát vagy egy pici babát….eljátszottam a gondolattal ugyan,de mindig oda lyukadtam ki,hogy még nem érzem azt,hogy itt lenne az ideje.
Azt egyébként is tudtam,hogy kis korkülönbséget nem szeretnék a két gyerkőc között. Mert nem akartam,hogy Nanira folyton rászóljak,hogy ezt vagy azt ne csinálja a tesójával….mert ő még pici és baja eshet….nem akartam,hogy ebből bármi negatív dolog érje Őt vagy a Tesóját.
Aztán tavaly év eleje körül egyre többet gondoltam arra,hogy már nyitott a szívem egy pici Babára. Sokat gondolkoztam (párom részéről évek óta nem volt min gondolkozni,mert számára bármikor jöhetett volna a kis tesó) ,de én biztosra szerettem volna menni, úgy hogy aztán semmi aggályom ne legyen!
Emlékszem,hogy az első hónap után mikor nem vártam azt a bizonyos napot/napokat……ám mégis megjött. Iszonyat csalódott voltam 🙁 Ott akkor éreztem őszintén azt,hogy már nagyon vágyom arra,hogy két gyerkőcös anyuka legyek. 🙂 Aztán pozitívan vágtam neki a következő hónapnak……újabb csalódás, aztán megint összeszedtem magam és neki vágtam az újabb hónapnak is, persze igyekeztem nem görcsösen. Ezért nem volt hőmérőzés meg egyéb hókuszpókusz……..aztán újabb kudarc……és a végén már sok baromság jutott eszembe,hogy lehet valamit elvágott átvágott az orvosom mikor volt a sürgősségi császár Nanival…..és lehet hogy nem is lehet….hisz Naninál kb. 2 hónap után már ott volt velem, úgy hogy túlsúlyos voltam cigiztem előtte és évekig szedtem fogamzásgátlót! Most meg átlag súlyú vagyok, nem cigiztem, nem ittam, nem szedtem évek óta semmi bogyót……és mégse!? Egyre inkább átéreztem azok helyzetét, aki évekig próbálkoznak a babával és nem jön össze.
Végül a ciklus.hu oldalon amit előtte már évekig vezettem(mert sosem tudtam éppen mikor minek kéne megjönnie 🙂 Szóval ott néztem mikor vagyok épp a legfogamzóbb képes,persze volt olyan opció is,hogy lány-fiú nézet. Akkor utána olvastam Czeizel Endre tanulmányaiban,hogy mit kell ahhoz tenni hogy lány illetve mit kell ahhoz tenni,hogy fiúnk foganjon. Persze ezek sem 100%-os javallatok voltak,de azért már jobban tudatosabban figyeltem az ovulációs napokra . Továbbra sem hőmérőztem és görcsöltem rá. De az átfutott az agyamon,hogy ha sikerül is akkor jobb lenne egy fiú,mert 2 Lányka után lehet még furdalná az oldalam a kíváncsiság,hogy milyen lenne ha lenne egy Fiam? És még egyszer ezt a sok hónapnyi kudarcot nem szívesen élném át újra!
Így csak annyit tettem,hogy figyeltem az ovulációs napokat és be volt készítve szódabikarbóna a fürdőszobába 🙂
Aztán idén február 3-án elvittem Nanit oviba. Majd rohantam haza és megcsináltam a terhességi tesztet! A szívem a torkomban dobogott, nem mertem már reménykedni sem,hisz mögöttem volt több mint fél év kudarca . Nem akartam a teszt felett állni,de lefoglalni sem tudtam magam………ólomlábakon ment el az a néhány perc. Aztán nagy félve de a teszt fölé hajoltam és nagy boldogs
Persze 2 nap múlva már az orvosnál voltam, aki nem tudta megerősíteni,hogy van e ott valaki. Csak a kis petezsákocskát látta……életet még nem észlelt benne. De én tudtam,hogy ott van 🙂
A névnapomon adtam át az első ultrahang fotót és az orvosi leletet Páromnak egy közös wellness-ezés alkalmával 🙂 A legszebb az egészben,hogy neki is annyira de annyira mindegy volt,hogy fiú lesz vagy lány! Egyedül a rokonok és ismerősök és a kevésbé közeli ismerősök részéről nem volt ez mindegy,mert szinte zömmel ezzel voltak elfoglalva. Hogy én nem szaladtam 12 hetesen 4D-re,mert már akkor is lehet látni és nem vagyok kíváncsi rá……és kaptam az értetlenkedést és néha a megvetést,hogy engem ez nem is érdekel.
Engem mindig csak az érdekelt,hogy ne legyen semmi baja,egészséges legyen és megfelelő mértékben fejlődjön 🙂 Azt végképp nem akartam,hogy egyik vizsgálaton azt mondják,hogy ez é
Csak és kizárólag akkor szerettem volna megtudni,mikor már fixen lehetett látni. Ennek ellenére a nagyon okos sztk.-s orvosom totózott és 3 hétig ez volt, majd mikor mentem a genetikai uh-ra akkor az ultrahang specialista,mondta hogy ő mást lát…….és észre sem vettem,de ott ültem abban a bizonyos hintában és hol ezt hol azt mondták. Persze én az ultrahang specialistának (később őt fogadtam fel szülés orvosomnak is ) 🙂 hittem. De rá újabb pár héttel az sztk.-ás orvos megint mást mondott. Szóval áldottam az eszem,hogy senkinek az ég egy adta világon nem mondtam el,csak kizárólag én tudtam éppen mikor mit mondtak 🙂
A 22. hét környékén végül nem húztam tovább Párom és Nani búráját így elmentünk 5D-s babamozira. Az igazság az,hogy Nancilinek már elmondtam volna hamarabb is főleg azért,hogy ráhangolódjon a nemi kérdésre 😀 de tudtam,hogy vannak akik nagyobb tábla csokival kihúzták volna belőle az infót 😀 Párom meg továbbra is lelki nyugalommal nézte a ultrahang fotókat és úgy volt vele,majd megtudja ha megszületik!
Az 5D-s babamozinál mikor megnyugtattak minden rendben van a Babával……..akkor kérdezte a hölgy,hogy tudjuk e nemét ? Mondtam hogy én elvileg igen,de volt ilyen és olyan opció is az elmúlt pár hónapban. Ezért a Családnak én nem mondtam semmit.
Majd hogy biztosra menjünk kinagyítva a lényegi helyre irányítva az ultrahang fejet megmutatta magát a Baba…….és akkor vált Párom és Nani számára is egyértelművé,hogy bizony Kisfiúnk lesz 🙂 <3 Persze ahogy az orvosom mondta, ” – 99% hogy fiú, de akkor lesz biztos ha már megszületett!” és ezt én is így látom 😀
Nani……. őszinte leszek,eléggé kiborult,mert Ő volt azon kevés emberek egyike aki Lányra tippelt és mint hazafelé kiderült, attól bukott ki,hogy nem neki lett igaza hanem a sok embernek aki fiúra voksolt. Mert csórikám is lépten nyomon ezt hallotta ha bármerre mentünk – biztosfiúbiztosfiú!
Elmondtuk a szűk családnak,barátoknak……aztán ott is, majd az ismerősöknél is újabb kedvenc és kiszámítható mondatok következtek! – “ugye én megmondtam!!!!” -“Jó ez hogy fiú így van ez is az is és akkor nem kell több! ” ………..és az ehhez hasonló fas&@ágok! A hasam méretével és a súlyom méretével foglalkozókról is ejthetnék pár szót,de kár fecsérelni rá az időt,mert van aki továbbra is leóriásozza van aki cukinak gondolja, van aki kicsinyli………nem tudok és nem is fogok senkinek megfelelni. A legjobb,hogy nem is akarok megfelelni senkinek 🙂 Inkább elengedem a fülem mellett a jajjjj de nagy a hasad…….meg jajj nem lesznek társai egymásnak így hogy 7 év korkülönbség van köztük……..meg a jajj,hogy bírod majd a kicsivel, meg a most első osztályos gyerekkel……meg a…….hány hetes vagy ? és már ekkora a hasad……..,meg a hogy bírod a meleget …….stb. tudnám még tovább is nyomni 😀
Minden egyes nap valamit megkérdeznek, felkóstolnak…….mintha egy kismama amolyan közügy lenne 🙂 Az esetek túlnyomó többségében tudom kezelni a helyzetet, de van mikor kifakadok itthon,hogy lekoccolhatnának rólam igazán,mert nem érzem azt,hogy mindenki kismamája lennék.
Élvezem ezt az állapotot és sajnálom ha véget ér, de egyúttal várom is,hogy véget érjen……..tudom ez elég kettős érzés.De biztos vagyok benne,hogy valami újabb kitörölhetetlen csoda lesz találkozni a Kisfiammal……valami olyan leírhatatlan csoda,mint mikor találkoztam a Kislányommal 🙂 <3
