Most csak amolyan virtuálisan mondom-kérdezem,de tegye fel a kezét az aki volt már női öltözőbe? Mindegy hogy munkahelyi,kondizós,kempinges,iskolai női öltöző….
Én nem köntörfalazom …..bevallom,hogy azért öltözés-vetkőzés közben bizony körül körül nézek!
Így volt már ez sulis koromban is! Mert hát általános iskolásként titkon néztük egymást,vajon neki van már normális kosaras cicifixe vagy még csak az a trikós változat???
Aztán szakközépben,mikor jöttek a gyakorlati órák, közösen öltöztünk a fiúkkal.Ami eleinte szokatlan volt,nem csinálhattuk azt,hogy előbb mi aztán ők öltöznek át szakács cuccba,mert akkor késés lett volna. Így mindenki egy kis helyen(igaz ketté volt véve akkor az osztály így mindig ugyanazokkal öltöztünk). Egy idő után már ment a poénkodás. Az egyik srác osztálytársamnak piercing karika volt a mellbimbójába és azzal szórakoztatott minket,hogy a lakás kulcsot-slusszkulcsot ráakasztotta 😀 Vagy a másik lány osztálytársam azzal akasztott ki minket,hogy be tudta a kezével horpasztani a mellkasát.
Ez egy alap velünk született dolog,hogy kíváncsiak vagyunk, érdeklődünk a másik ember iránt,főleg ha egy légtérben kell levetkőzni vagy felöltözni előtte.
Már csak azért sem ítélem el a “műmellet” mert egyszer én is szeretnék,bizony rám férne. 120 kilóról lecsappantam 65 kilóra,szoptattam és hát hazugság lenne azt állítani, olyan mint 16 évesen! A testemen szinte mindenhol viselem a régi súlyom nyomait,ami összességében nem is baj,hisz így mindig tudni fogom milyen hibákat nem szabad újra elkövetnem.
A terhes kiskönyvem, valahányszor a kezembe kerül,még most is csak nézek,hogy nem volt semmi milyen súlyban voltam. Július elején voltam 113.5 kiló 31 hetesen. Utána már nem is bántam hogy nem irkálták be a kilóim, így is elég sokkoló volt havonta szembesülnöm a védőnőnél és az orvosnál az igazsággal :S
